Ha azt mondom, hogy nálunk az egy főre jutó éves fogpaszta fogyasztás nem éri el az egy tubust, akkor értitek, mire gondolok? Ez is a probléma része, mint társadalmi -és kulturális gyökerekből adódó tájékozatlanság és nemtörődömség. Ugyanez igaz a menopauzával kapcsolatos információk „fogyasztására” is.
„De kiváltó okként említem meg a félretájékoztatást is, illetve azt a tényt, hogy a nőgyógyász kollégák egy része nem is foglalkozik szívesen a menopauza témakörével” -említi dr. László Ádám nőgyógyász professzor.
Nem veszik a fáradtságot, hogy elmélyedjenek a klimax jellemzőiben. Nem is egyszerű kérdés, mert rengeteg adat és tanulmány született a témában. Ahhoz, hogy érdemi segítséget lehessen adni a klimaxos hölgyeknek, bizony el kéne mélyülni nagyon a kérdésben a kollégáknak is.
A félretájékoztatás mit jelent pontosabban? Miért és a klimax mely részében vagyunk félretájékoztatva?
A félretájékoztatás klasszikus okaként jött létre az a jelenség, hogy a hölgyek iszonyúan félnek a hormonkezeléstől, mert 2002-ben megjelent egy nagy amerikai tanulmány, ami egész egyszerűen úgy interpretálta az eredményeit, hogy a hormonkezelés emlőrákot okoz. Aztán persze kiderült, hogy a hormonkezelés nem, csak egy bizonyos szintetikus sárgatest hormon – és statisztikailag nem szignifikánsan – emelte az emlőrák kockázatát. Kiderült, hogy ebben a vizsgálatban 76 éveseknek is elkezdték adni a hormont azért, hogy szépek, fiatalok maradjanak és viselhessék a pink sortjukat. Úgyhogy egy hormonkezelésre már alkalmatlan populációban és korban lévők is kapták a kezelést, ami teljesen félrevitte az eredményeket.
Később igazolták, hogy a megfelelő módon, a megfelelő ideig, megfelelő indikációval adott hormonkezelés nem növeli az emlődaganat valószínűségét. Ma már ezt tudjuk, ezt tényként közölhetem. Mégis mi maradt meg a nőkben? Az emlőtumor eshetősége, amitől rettenetesen félnek. Egy félretájékoztatás miatt a laikus és az orvosi közvélemény egyaránt meghátrált a hormonkezelés elől. Nők százezrei hagyták abba a kezeléseket. Óvatos becslések szerint is százezer nő halt meg a kezelést abbahagyását követő 10 éven belül pusztán azért, mert megszakította a hormonkezelést.
Milyen betegségek okozták ezt a drasztikus halálozási arány emelkedést?
A vastagbél -és végbéldaganatok száma egyértelműen növekedett. Ezek előfordulási arányát ugyanis a hormonkezelés közel 40 százalékkel csökkenti. Erről senki nem beszél, senki nem tudja. Elég profánul hangozhat, de nem annak szánom: mennyivel kellemesebb végbéldaganatban meghalni, mint emlődaganatban?
Mit gondol arról, hogy a társadalmi megítélés miért ilyen megosztott a klimax kérdésében? Leginkább azt tapasztalom, hogy családi környezetben sincs mindig párbeszéd és megértés. A férfiak eléggé panaszkodnak a nőkre ebben az életkori szakaszban. A leggyakoribb szó, ami ilyenkor előkerül, a hiszti. Még a nők is gyakran nevezik hisztis tyúknak ilyenkor magukat. Miért gondolják olyan sokan, hogy a menopauza egyenlő a női hisztivel?
Miután a hölgyeknél elég hirtelen, gyakorlatilag néhány éven belül áll le a petefészek tüszőhormon termelése, ezért sokkal nyilvánvalóbbak a tünetek, mint például a férfiak esetében, akiket -szerencsés módon- csak az öregedéssel járó folyamatok érintenek. A változókorban megjelenő tüneteket hisztinek nevezni orvosi értelemben nagyon helytelen. Persze elviselni egy hangulat-labilis, nem kezelt, nagyon panaszos változókorú hölgyet nem mindig könnyű, de a tünetek hátterében orvosi okok állnak.
Azt tapasztalom, hogy még a nők egy része is furcsán tekint a saját változókori tüneteire. Az alapvető dolgokkal talán tisztában vannak. Ha összetettebben jelentkeznek a problémák, azzal már nem tudnak mit kezdeni, a távlati következményekbe pedig egyáltalán nem gondolnak bele. Mi a nagyobb ön szerint, a tudatlanság, vagy a felelőtlenség?
Ez az állapot leginkább az általános egészségügyi tudásszint és kultúra, a higiénés és egyéb ismeretek hiányából fakad. Említettem a fogpaszta példát… talán ez is ide vezethető vissza. Finnországban például sokkal jobb a helyzet a fogpaszta-fogyasztás és a hormonkezelések tekintetében is.
Akkor ezek szerint a finneknek jobbak a statisztikáik a betegségek elkerülésében is.
Persze, sokkal jobbak. A miénk az egyik legrosszabb, de ez nem véletlen.
A most idézett interjú részlet jól rávilágít, hogy mennyire sok teendőnk van az edukáció terén a klimax témájában.
